Full Metal Panic

Full Metal Panic! (TV, 2002)

A történet egy alternatív jövőben játszódik, amikor a modern világ 2 nagy politikai táborra oszlik: a szokásos, demokratikusnak tűnő rendszerre, ill. a kommunistához hasonló uralmi rendszerre. A két fél természetesen egymást gyakja, főhőseink az előbbi csapatból valók. Ez az oldal olyan technológiával rendelkezik, mely a normál világ előtt jár kb. 10 évvel, bizonyos, speiális képességekkel felruházott tagjainak, a 'whispered'-eknek jóvoltából, akik valamilyen oknál fogva rendelkeznek a megfelelő technológiai ismeretekkel. Hőseink a Mithril nevű titkos katonai szervezet tagjai, akik politikai hozáállástól függetlenül a világbéke felé vezető rögös út egyengetésén munkálkodnak hipermodern technológiával készített eszközeik - elsosorban mechák és különféle speciális járművek vagy fegyverek - bevetésével.

A történet ott indul, hogy a Sagara Sousuke nevű Mithril-tag & mega military-freak (otaku) azt a feladatot kapja, hogy a középiskolás lányt, Chidori Kaname-t (eloször lő, aztán kérdez-típusú személyiség ;) védelmezze akár az élete árán is (a segítségképpen oda telepített láthatatlan akciócsoporttal együtt). Ezért áthelyezik a lány iskolájába a normál emberi közösséget sose látott fickót, hogy feladatát folyamatosan elláthasa. Félelmetesen röhelyes helyzetekbe keveredik betonfal merevségű főhősünk, miközben a lányt nem tévesztve szem elől (szó szerint értendő) végzi feladatát. Hogy igazából mért kell őt védelmezni, az egyre többet sejtető háttéranyagból szép lassan kezd kibontakozni, de spoiler nélkül nehéz lenne többet mondani.

Ami még van: schoolgirls a szokásos mennyiségben, + 1 kicsivel több is (élükön a kissé erőszakos jellemű főszépséggel), extrém techno-blabla, és szépen kivitelezett animációjú mecha-fight is akad. Persze a Gonzora jellemző szokásos action-flickek nem maradnak el, főmacsónk és 'A Nő' között is egész biztosan van valami. A sorozat szerintem ideális mértékben tudja adagolni az akció, némi románc, és a vígjáték keverékét, néha még némi okos gondolat is elcsattan. Mi kell még? :)

 

Full Metal Panic? Fumoffu (TV, 2003)

A méltán népszerű Full Metal Panic! sorozat második szériája a Fumoffu, mely bár szorosan kapcsolódik az első sorozathoz, de stílusban és történetben teljesen más vizeken evez. Az első szériában még keveredtek a Humoros elemek, az akció, és a komolyabb drámai vonalak. A Fumoffu esetén azonban teljesen más a helyzet. Ugyanis a Fumoffu kifejezetten vígjáték, méghozzá az egyik legjobb, véleményem szerint. A már megszokott Mecha-s akciók teljesen kimaradnak, sőt, igazi vérbeli akcióról nem is beszélhetünk. Története a Fumoffu-nak gyakorlatilag nincs. 1 epizódban 1 vagy 2 önálló kis rövid történetet ismerhetünk meg, melyek alapjait a japánban rendkívül nagy népszerűségnek örvendő Shouji Gatou által írt novellák adják. Tulajdonképpen, az első széria megtekintése nélkül is nézhető a Fumoffu, de mindenképpen ajánlott legalább az alaphelyzet ismerete.

A Fumoffu tehát Sagara Sousuke és Chidori Kaname kalandjait követi nyomon. Pontosabban iskolai mindennapjaikat, azonban ezeket korántsem lehet átlagos mindennapoknak nevezni, hála Sousuke militarista múltjának, és Chidori "erős" személyiségének. A Humor forrása gyakorlatilag kettejük kapcsolatából ered, de Tessa rövid két részes vendégszereplése is hatalmas poénhalmazt zúdít ránk, nem is beszélve azokról a helyzetekről, mikor Sousuke Bonta-kun, a kabala állatka ruháját ölti magára annak érdekében, hogy Chidorit védelmezze (A sorozat címe is innen jön, hiszen Bonta-kun "pokemon-os" beszédének hála, a "fumoffu"-val ki is merül a szókincse :). Néha-néha egy-két romantikusabb helyzet is feltűnik, de nem akar többnek látszani a sorozat, mint ami: vígjáték! Méghozzá egy kiemelkedő alkotás! Habár azt meg kell említenem, hogy egyes epizódok kissé klisészagúak, és vannak unalmasabb pillanatok, de éppen mikor lehunyná a szemét az ember, jön egy poén, és máris visszarázódik a sorozat annak fergeteges tempójába.

A grafika kicsit alulmarad az első sorozat minőségéhez képest, de ez egyáltalán nem zavaró, hisz nem egy kemény akciófilmről van most szó, és különben is: szép a grafika, nem is kell jobb. A zene külön dicséretet érdemel. Mindig passzol az adott szituációhoz, és hozzájárul a hangulat megalapozásához. Az Opening az egyik legjobb és legszebb, amit eddig hallottam.

 

Full Metal Panic! The Second Raid (TV, 2005)

A Full Metal Panic! sorozat harmadik szériája a The Second Raid (TSR). Míg az első szériát követő Fumoffu inkább a vígjátékok vizére kalauzolta a nézőket, addig a TSR egy gyors vészfék után viharosabb tengerre evez. A Fumoffu-féle humorbonbonokat szinte teljesen el lehet felejteni, a TSR-ben alig-alig bukkan fel egy-két megmosolyogtató jelenet. Ugyanis ez dráma, rengeteg akcióval megspékelve. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy a méltán népszerű Fumoffu után egy ilyen erős stílusváltás vajon jót tesz-e a sorozatnak? Véleményem szerint igen! Túlmutat az első szérián, remekül viszi tovább a történetet, és grafikailag is javulást lehet tapasztalni. A kevesebb komikus elem meg talán csak azokat zavarhatja igazán, akik a Fumoffu-ért rajonganak.

Két hónap telt el az első széria eseményei óta, lassan fény derül a Mithrill-el rivalizáló szervezet kilétére. Sagara Sousuke két világ között ingázik: Katonai hivatása, és az iskolai, azaz a mindennapi átlagos élet között. Az alap konfliktust ennek a kétféle életmódnak az összeegyeztethetetlensége adja, s lesz végig a sorozat drámai feszültségének hajtóeleme. Eleinte még úgy tűnik, megoldódnak a gondjai, Chidori-nak hála, de mikor mindenki megnyugodna, elszabadul Sousuke lelkében a pokol. Sousuke visszahívása a Chidori-t védelmező küldetésről, elszakítja őt attól, ami legerősebben kötötte a mindennapi átlagos élethez. Lelkében felborul az egyensúly, és innentől kezdve egy olyan jellempusztulásnak lehetünk szemtanúi, melyhez foghatót kevés animében láttam. De Sousuke kiválását az átlagos életből Chidori is megszenvedi. Az erős, határozott lányból egy szempillantás alatt összetört ember lesz. Kettejük jellempusztulása, majd fejlődése a TSR egyik legnagyobb erőssége! Azonban mindezt 13 rész alatt levezetni bizony, nem sikerült tökéletesen. A széria vége szinte ordít a folytatásért. Mintha egy film közepén elszakadt volna filmszalag. Szépen elérünk a tetőponthoz, majd lenyugszik a sorozat, s az a rengeteg kérdés, ami a TSR folyamán felmerült, megválaszolatlanul róják a köröket a fejünkben.

Az első széria grafikája rendkívül szép volt, melyből a Fumoffu veszített egy csipetnyit. A TSR viszont visszahozza az első széria minőségét, sőt, tovább emeli a mércét. Az akciójelenetek, és a Mechák, azaz ArmSlave-ek küzdelmei rendkívül jól megkomponáltak, közülük is kiemelném a végső küzdelmet, majd kitenném a vitrinembe. A szélesvásznú kép tökéletes a hangulat megalapozására, melyhez a már megszokott minőségi háttérzene is asszisztál. Az Opening-et ismét Shimokawa Mikuni jegyzi, mely ezúttal is egy kellemes, fülbemászó dal.